Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új NapLÓ

2010.03.20

Nos valószínűleg nem is tartasz már lovasnak, hogy ennyi időt hagytam ki, de értsd meg, hogy gazdasági válság van/volt, és apámnak új munkahelyet is kellett vállalnia, pedig télen ő vitt lovagolni. Anyám meg egyszerűen nem ér rá.

Szóval durván fél év ló nélkül. És lehet, hogy hülyének nézel, de meglátszódtak rajtam a jelei, hogy nem voltam ló közelben!  Ott benn. Lélekben. És a folytonos hiányérzet.

Szóval, ha ajánlhatom: ne legyél lovas! Ez egy drog. Legális. És sokkal nehezebb élni nélküle.

És a lovaglás, ennyi jótanács után:

Visszamentem az előző helyre, ahol lovagoltam.

1. dolog, amit mindig is utáltam itt: behozzák, és felnyergelik, na meg felkantározzák a lovakat. Ez így lehet, hogy jól hangzik, de megvan a hátránya. Például amíg nem voltam máshol lovagolni, nem tudtam kantározni, és nyergelni. A másik pedig a pucolás: ilyenkor méri fel mindkét fél, hogy milyen a másik. A bizalmat is itt alakítjátok ki. Ha csak úgy felülsz 1 lóra, és mész vele pár kört, akkor 1 ló visz 1 embert. Ha megvan az a bizonyos kapcsolat akkor 2 bizalmas egymást szerető társat látsz tovamenni. (ez elég lírai lett, de ez van.)

Felültem arra a lóra, amit mindigis a kicsiknek adtak, mert megbízható, lassú, és bepróbálkozó. Küllemében szürke, hosszú dús sörénnyel, és farokkal, meg nagy fülekkel, amik rendszerint vízszintesen lógnak. Így nagyon vicces, szamárszerű látványt nyújt.

Felültem rá, és pár kengyelállítás után már mehettem is a karámba. Itt néhány borzalmasan lassú kör után jöhetett az ügetés. Ez lehet, hogy ügetés volt, de gyorsaságában lassabb mint a lépés. A ló már teljesen passzív a pálcázásra martájékon, így gondoltam megnézem a farán is az-e? Nem teljesen. 2 lépés erejéig gyorsult, majd vissza a kis kényelmes tempójába. Furcsa volt gyors lovak után rajta ülnöm, de hát mit tehetek? Még 1 pálcahelyet kapott a farára, de mintha csak ráfújtam volna: semmi hatás. Az ő kényelme mindenekfelett. A könnyűügetés után tanügethettem. Ezt valahogy mindig is utáltam, bár az utóbbi időben megszerettem. Csak 1 bajom van vele: nem tudok ellazulni. Pedig az az alapja.  És körülbelül óra végéig maradhattam tanügetésben, de leléptetés előtt még pár kör könnyűügetés volt. Nagy gondot okozott például a kicsi karám. Nem igaz, hogy háromszor kellett nekipróbálkoznom a járóiskolának. Először nem fordult akkor a ló, amikor akartam, hanem később, így eléggé meghajlott az az egyenes vonal, amit lovagoltam. Másodszor a ló nem volt hajlandó ügetésben, és ami fontosabb a járóiskolán átmenni. Így szép komótosan átlépdelt a farönkök mellett. És harmadik nekifutásra sikerült! Már épp ideje volt. Nem hiába mondják, hogy 3 a lovas igazság!

Pár változás még történt a lovardában. (közben beszéltünk az oktatóval, így tudtam meg) 3 lovat elvittek, köztük a kedvenc lovamat is. (Na ez nagyon kiakasztott) Lett 3 új kecske, és 2 marha is, 4 lóval megtoldva, ami jó, de miért éppen Sámánt (a kedvenc lovamat) kellett elvinni????

Óra végére kiderült, hogy teljesen rosszul tartom a lábamat, és hogy a tartásomon is lehetne változtatni, az indításaimról ne is beszéljünk, és persze hogy a sok kihagyás miatt elsorvadtak a combizmaim. Ez egyenlő azzal, hogy még naggyon sokat kell ahhoz gyakorolnom, hogy visszanyerjem régi fényemet.

Leléptetés után visszavitte az oktató a lovat az istállóba (naná, hogy még ezt se lehet nekem), és megnéztem az új állatokat, miközben azon morfondíroztam, hogy hogyan lehet megnyújtani az Achilles-inat, ami fő okozója rossz lábtartásomnak.

Így most itthon ülök, és gépelek, miközben a nyerget szidja egész testem.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< November / 2016 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 608078
Hónap: 3831
Nap: 147