Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új NapLÓ 6.

2010.04.23

Ismét mentem pacizni!

Épp egészre értünk be anyával, de még csak akkor hozták be a lovakat. Nekiestem Csavargónak, és letisztítottam. A vakaró minden körnél tele lett szőrrel, de alig lehetett belőle kiszedni, és a fefében is folyton megakadtak a szőrszálak. Jockey csak később, gyorsan lett lepucolva, míg én Csavargó patáit kapargattam. Egyszer csak bejön 1 munkás, hogy kutyák vannak a gödörben. Én nem értettem miről van szó, de annyit a vak is lát, és a süket is hall, hogy itt munkálkodások zajlanak. A régi karámfákat kikapták a helyükről, még a talaja helyén is csak 1 méter mély árkot látni. Most raktak műanyagot az aljára, és épp akkor szórták meg lábfejnyi kavicsokkal a műanyagot. Szerencse, hogy nem Csavrin ültem, mert ő nagyon fél a nagy markolóautótól. (tulajdonképpen minden autótól) Az elrejtett (nem a karám) gödör úgy látszik mindenki másnak ismerős volt, mert mint a szél futottak ki az istállóból, holott azt tiltja a lovarda házirendje. A kutyák (2 is) tényleg bent voltak a méteres vízben, 2 méterrel lejjebb, és úszni próbáltak, vagy legalábbis a fejüket kitartani. Ki is húzták a lábuknál fogva mind2t, persze azok harapni akartak, meg hát kijutni, ami végül sikerült is. Vizes bundájukat megrázták, és ki másra esett volna minden, ami a vízben volt, és maga a víz, mint rám? Senkire... Az edző futott pár kört, hogy hívja a kutyákat, hisz nemrég vásároltak 1 új kutyát, aki még elég tapasztalatlan volt, és ha ő is beleugrott a gödörbe, akkor már csak az alján van, elpusztulva... Én mehettem vissza lovakat pucolni. Mire végeztem velük, már 15:20 volt, és tulajdonképpen almozni kellett volna, annyi volt körülöttük a szőr. Kivezettem Jockot, miután felszerszámoztam, és elindultam a kiskarám felé. Pár kör lépés után ügetésbe kapcsoltam, és megjelent 1 csaj, kiderült, ő is a háromórás időpontra, holott már fél is elmúlt. Bár ő csak fél órára. Ügetgettünk ketten, de az elején lévő nagy távolságok a két ló között egyre csökkentek. Jock csak annyit megy, amennyit muszáj, és én nem tudtam jobbra ösztökélni még sem. Elég ritka, hogy a leglassabb ló megy elöl, ez egy ilyen ritka idő volt. Hiába unszoltak, hogy csapjak a farára, meg a hasa alá, az nálam már nagyon nagy "büntetés", de volt amikor erre kellett vetemednem. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy ha én ló lennék, és minden lépésemnél kapnék csizmával az oldalamba, és pálcával a lapockámra, akkor nem mennék gyorsabban, hogy legalább enyhítsem az erősségét a csapásoknak...  Most is sok figurát mutattunk be, volt, amikor csak nyolcasokat. Az edző ma nagyon nem volt formában, mert többször is visszakérdezett, hogy megcsináltam-e azt a figurát. Meg, méghozzá legtöbbször az orra előtt. Ismét élveztem a paták kopogását (na jó csak Jockét) és a hosszú fűben hallatszó lépések zaját. Egyszerűen nyugtató. A csaj nagyon nem volt úrrá a lovon, a nagykörből is csak kiskört csinált, és mikor kiskör volt a feladat, akkor bezzeg nem tudott kört csinálni, hanem szembe nekem jön. Ha a ló nem áll meg, frontális ütközésben lesz részünk. Ez után sem ment neki jól a ló, hiszen ez által ő került előre, éllovasként. Ezt nem akarta, így várt, ferdén a karámhoz állva, (ahonnan csak tolatással szabadulhattam ki) és közben vigyorogva, a dagadt fejéből. Az edző is rászólt, hogy húzzon el onnan, de néhány hangos, de semmitérő rúgás után a lónak engedte a füle  magasságában a szárat. Nem történt semmi, és mivel Jock nem tolatott, szűk kör után előre kerültem, és mentem tovább. Így folytatódott az óra: a lány mögöttem bénázott: én meg gyorsulásra biztattam a lovat. Persze ismét sok figurával, volt amikor rosszul fogtam meg a pálcát, és Jock közben eltérítődött, én meg pár sörényszálát kirántottam, ami mindkettőnknek rosszul esett. Közben jött valaki futószáron, és az ottani ló nem akart menni, míg a kislány a nyeregben zötykölődött, és mesélte a történeteit.

Edző megkérdezte a mögöttem utazó lánytól: Elfáradtál? Ő bezzeg nemet mondott, de fogadni mertem volna, hogy csak úgy csorgott róla a verejték. Erre már hallhattuk is kedvenc vezényszómat: kengyelből! Sokkal jobb ezután a hosszú kengyeles tanügetés után kengyel nélkül zötykölődni, és persze ráérezni újból a ritmusra. Sokkal szabadabbnak, könnyebbnek érzem magamat. Míg nem érkezik a következő utasítás: könnyűügetés! Alapból sokkal jobban szeretem ezt, kengyellel. És az utolsó szón van a hangsúly. Kengyel nélkül nem annyira díjazom, de szerintem nem vagyok egyedül. 3 kör után, már nem álltam ki olyan magasra a nyeregből, míg a mögöttem lévő lány szerintem meg sem kísérelt felállni.

A 3 kör után léptünk 1 nagyot, és Jock kinyújthatta a nyakát. A csajszit beinvitálta az edző középre, míg én mehettem még tanügetni, hogy a sarokba beugrassam a lovat vágtába. Eszméletlen volt! Jockeyn még nem vágtáztam, de még tervezem! Amikor megindul, az olyan mint 1 hajó a viharos tengeren, és a ritmusát nagyon könnyen meg lehetett érezni. A pillanat, maga a beugratásé nagyszerű, és lassú ügetésnél is érti a dolgát. Mikor megkapja a csizmát, és 1 kis szárat, mintha bevágna, magasra emeli a mellső lábait, a sörénye majdnem az arcomba csap, de mégsem, csak meglebben, túl dús, és sok a sörénye. Ezt követi az elrugaszkodás, amellyel szállok együtt én is, és mikor a farát is feldobja, még a szemem sarkából is láttam, hogy farka is magasra lebbent. És ott ültem én a hátán, ennek a csodálatos, okos, de makacs érző lényen, és mégis folyamatosan ösztökélnem kellett, hogy vágtában maradjon. Az edző persze ordította, hogy csapjak a hasa alá, de lehet ezt ilyen rondán elrontani? Neeeem. Vagy legalábbis lehet, de nem akarom. Így szálltunk tovább, és minden 1es patakoppanást élesen hallottam. Most jött a kritikus pont: az átlóváltás vágtából, ami nem sikerült, a ló visszaállt ügetésbe. Egy picit ügetett, a következő sarokban már beugrattam (a rövid falon), és 1 vágtaugrás után, már ráfordítottam az átlóra, ami most sikerült!!!!! (először) Még pár kör eufórikus vágta-kör, és vége volt a varázsnak. Le kellett léptetni... Utána vettem észre, hogy időben 10 perccel mentem többet a fél óráig lovagló lánynál, mert 16:10-re már végeztünk is, pedig 30-kor szálltam fel. Ez nem tetszett, de a vágta igen!!!!

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< November / 2016 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 608808
Hónap: 3688
Nap: 113