Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új NapLÓ 3.

2010.04.02

Ma nem egyedül mentem lovagolni, velem jött a barátnőm is, akivel ritkán találkozunk, mert szomszéd megye megyeszékhelyén él, csak átjött a nyaralójukba víkendre (rémes ez a magyarosítás). Most viszont jelentkeztünk 3-ra egy lovaglásra. Amilyen szerencsés, ő egyből ki is fogta Fortunát, rajta még csak egyszer ültem, de szívesen bármikor visszapattannék a hátára. Én voltam látszólag az utolsó aki kibotorkált a karámba. Felültem Csavargóra, és már mentünk is liba (vagyis hát ló)sorba. Ez volt a sorrend: Matyi (ő egy fekete új kocsisló, régi tapasztalt kuncsafttal) Amika (Szintén fekete, de az orra felé világosbarna, és őt is egy régi kuncsaft lovagolja, aki éppen ebben a pillanatban érkezett meg, ő is jó lovas) Axi (ő 1 négyéves sárga ló jó lovassal a hátán) Fortuna (sárga kanca gyakorlott barátnőmmel a hátán) Csavargó (és hátán én) Mulán (és egy nem annyira tapasztal paci-rajongó) Ez volt a sorrend. Már lépésben is alig tudtuk tartani az iramot Csavrival, mivel őneki ez volt a 3. menete, és valszeg elfáradt. Persze Matyi a sorvezető most futja az első köreit, és kocsisló sok hidegvér-vonással. A szokásoshoz képest jó sokat léptettünk, hiszen az oktató (itt látszik meg) annyira nem érdekelt, és van neki társa, akivel beszélgethet. Aztán nagy nehezen ügethettünk. Én épp megörültem, mert 1 félkör erejéig gyorsabban mozgatta lábait drága lovam. Én ezzel voltam elfoglalva, míg Axi, és lovasa mással: az egyik kanyarban a csikó fogta magát, és elkezdett ágaskodni mint az állat, barátnőmnek teljesen el kellett onnan mennie, ha nem akarnak néhány jól irányzott rúgást. Az ágaskodásból bakolások sorozata lett, majd a lovas sem bírta, így lehuppant a földre, de nem mozdult el onnan. Szerencsére a ló megnyugodott. Felült rá az oktató, csinált pár kiskört, míg nekünk az lett kiadva, hogy menjünk tovább, mintha mi sem történt volna. Még 10 másodperce sem volt a lovon az oktató, mikor az megint kivágta a hisztit. Leszállt róla emberünk, és megnézte, hátha a nyereg alatt van valami. Nem volt, így visszaült rá előző lovasa. Mi róttuk a köröket, és én még mindig le voltam maradva. Persze hallottam, hogy gyorsabban kellene mennem, de sokkal többet nem tudtam annál csinálni, hogy minden egyes lépésénél odanyomom a csizmám sarkát.... Kaptam egy élénksárga pálcát, ekkor új dolog állt elő: hiába volt a pálca a belső kezemben, nem volt hajlandó lovam a nyomvonalat követni, mindig beljebb araszolt. És amikor rá szerettem volna sózni a marjára az sem sikerült, mert a páca hosszú volt, és nem ért semmit. Hallottam a felszólítást, hogy a faránál megteszi a pálca a hatást, de ezt soha nem szerettem annyira, de megtettem, mert már nagyon le voltunk maradva, és egy féllovardánál már ott toporgott az első lovas a hátsónkban nekünk hátsóknak. A pácára a ló megugrott, és beértük a többieket. Na igen, egy időre. Aztán megint lemaradtunk, amikor az a felszólítást kaptam, hogy úgy tartsam a pálcámat, hogy a kezem a rendes helyén van, de a pálca a ló fara felé mutat, és ha kell, egy csuklómozdulattal kábé a horpaszára kap a ló. Míg én ezzel foglalatoskodtam több járóiskolát kellett csinálnunk, és a csikó mindig hisztizni kezdett, de a gazdája már nem hagyta magát. Új problémám akadt: Van egy sarok, amelyikben sár van. A ló nem akart átmenni rajta. Egyszerűen kikerülte. Amikor meg az oktatóhoz értünk közel, egészen ellökte a közeléből is magát a ló, mintha kocsi lenne. Hiszen Csavargó attól fél nagyon: az autóktól. Szóval abban a sarokban megelégeltem a folyamatos csalásokat, és belehajtottam a lovamat. Na ja: akartam volna. Hiszen ahogy a ló észrevette befékezett. Méghozzá kézifékkel. Még a lábait is előre nyújtotta, mint a filmekben. Én meg maga voltam a lovas, aki valami ultra nagy akadályt akar ugratni, és kiálltam a nyeregből. Persze nem direkt, de az ügetésből megállj ritka nálunk, nem is kell ilyet csinálni. Én meg épp felálltam. Fennmaradtam a nyeregben, és ez a lényeg. Közben az első ló is ficánkolt, és már nem akarta teljesíteni a dolgát.

Aztán beálltunk középre, és még nem volt vége az órának: vágtáztak. Először Matyi, amit lovasa fenntartással fogadott, hiszen akkor kezdett a ló ficánkolni. De ment a ló gyönyörűen. Még a téglalap alakú pályát is teljesen oválisan vágtázta, nem is volt vele semmi baj. Csak a visszajövetelkor. Meg amikor ment ki a következő ló: Amika. Hiszen ló létére követte az előtte lévőt. De vissza lett fogva. Amika gyorsan beugrott vágtába, és ugyanolyan gyorsan bakolgatni is elkezdett. De kiülte lovasa, még az utána lévőket is, és másik kézre is ment. Majd vágta végén valami nem stimmelt: mindkét hátsó lábára sántított a ló. Be is vitték az istállóba, mert nagyon súlyosan máshogy mozgatta a lábait. Jött a kritikus pont: a csikó. De látható könnyedséggel boldogan vágtázott bármilyen probléma nélkül. Csak az volt furcsa, hogy minden 2. lábánál ugrásváltást csinált. Közben beszélgettem a Mulánon ülő lovassal, akit eddig még nem láttam. Kiderült, ő még csak néhányszor vágtázott, de ki szeretné próbálni. Amit itt nem helyeselnek. Addigra már barátnőm vágtatott boldogan, és túl gyorsan. De csak egy kisebb bakolás lett belőle, meg sugárzó vigyor az arcán. Engem meg se kérdezett akarok-e vágtázni, rögtön ugrott a másik lányra, aki persze igennel válaszolt. Ki is ment, de Mulánnal már akkor nem volt valami rendben. Nem szokott sunyítani, és nem is így szokott menni. Ügetésnél már akadtak problémák, először el sem akart indulni. Aztán egyszer csak felcsapta a farát, a hátsó lábai csak úgy kalimpáltak a levegőben, de olyan akrobatikusan, hogy az tanítani kéne. Volt egy olyan, amit nagyon kispéciztem: az egyik lábát szinte függőlegesen felrúgta, majd a bokáját behajlítva maga alá húzta, és spiccbe lerakta a földre. Lovasának persze elkerekedtek a szemei, és megszeppenten tért vissza középre.

Majd leléptetés következett. Matyi irányíthatatlanná vált. Ment ügetésben belső körön nem fordul semerre. Amikor megállt lovasa leugrott róla, és vitte be az istállóba. Már csak páran maradtunk, és a csikó kibírta rúgás nélkül. Egy kis szemétségtől (kengyelből! felszólítás után és lóról helyett lóra! felszólítás jött, amikor barátnőm le is próbált szállni, majd kapcsolt, és visszaugrott, pedig már félúton járt a leugrásnál) eltekintve már csak leszálltunk a lovaktól, leszereltük őket, megjutalmaztuk, és mentünk haza.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< December / 2016 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 608079
Hónap: 3832
Nap: 148