Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyílt lovas napLÓ 1.

2009.09.28

 

Egy pénteki napon Anya elvitt lovagolni, nyári tábor óta először (nyáron dolgozik). Természetesen boldog voltam, és egyben kíváncsi is, mert úgy volt, hogy ha az egyik kancának nem lesz csikója, eladják. És természetesen egész táborba azon a lovon ültem, Boróka a neve. Karcsi (az oktatóm) épp a marhákat, és a lovakat terelte be, segítettem neki, majd behoztam a Gyopit a legelőről (ő az egyik ló). Kiderült, Boróka még nincs (teljesen) eladva, épp egy másik helyen van, de még elvileg a Karcsié...

 

Térjünk vissza a lovagláshoz! Bevittem az istállóba, megpucoltam. (már látszik lassan tél lesz, jó dús a szőre) Olyan magas egy ló! De a színét szeretem. Főleg a sörényét. A ló maga vasderes, de a farán látszik az almázottság. A sörénye meg sötét. Se nem fekete, se nem szürke, de néhány helyen barna, sőt rókavörös!

 

Kantározás-nyergelés után kivittem a karámba, és felültem rá. Ekkor bukkant fel ismét a Karcsi, szegénynek ősszel mindig sok dolga van... Utasítása szokásosan 5-10 kör jobb és bal kézen. Olyan fura volt újra nyeregben ülni, érezni a ló lépéseit! Néhány idei csikó kíváncsian nézett minket a legelőről. A bemelegítő körök után laza könnyű ügetésben folytattuk a mai edzést. (Ezen a napon találtam meg a lovak gimnasztikai gyakorlatait, és mivel nem volt ki figyeljen rám ki is próbáltam). Látszott, hogy Gyopin is régen ültek már, úgyhogy kezdtem a tarkója lazításával, amire később hallgatott is. majd a kiskörökkel folytattam, minden sarokba egyet. Ezt nem annyira szerette az elején, nehezen fordult, de a végére egészen hajlékony lett. Jónéhány karámfigura után egy kis lépést csempésztem be, majd tanügetéssel folytattuk. Ezt sosem szerette ő sem, és sem, de egyre lazábban tudok zötykölődni ilyenkor (vágta is hasonló).

Ez után kipróbáltam, mennyire bízik meg bennem (na jó ez hülyén hangzik, akkor úgy fogalmazok, mennyire hallgat rám, ha nem ismert karámfigurákat mutatok). Néhány kígyóvonalat mutattam neki, ilyet nem hiszem hogy csináltattak vele, mert bizonytalanul lépkedett, de ment, ahogy "mutattam". Újabb lovardai figurák után lejárt az idő. Pedig még nem is vágtáztam (amit a végén szoktunk). A leléptetést követően visszavezettem az istállóba egyik kedvencemet (én lovagoltam, mikor lehetett rajta a lábbetegsége után, és nem ő volt az első ilyen ló, akit rám bíztak!) Leszerszámoztam, elzártam a vizet, és megkapta az almáját (imádja!, olyan viccesen ette). Majd búcsúpuszi, és indulni kellett - haza.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< November / 2016 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 608448
Hónap: 3734
Nap: 120