Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyílt lovas napLÓ 4.

2009.10.28

 

Csodálkoztam rajta, hogy egy héten kétszer, ráadásul egymás után visznek el lovagolni. Persze boldog voltam -nem is kicsit!!!- hogy újra viszontláthatom drága paciimat. Most -érdekes mód- hiába volt Boróka behozva a tegnapi eset miatt nem ülhettem fel rá, és Pompást kaptam. Pompás pompás ló. Igaz eddig csak egyszer ültem rajta, azért örömmel vártam, hogy felülhessek rá. Annyira emlékszem, hogy mikor ültem rajta jó gyors volt, és állandóan jó gyorsan, és erősen lehajtotta a fejét, ezáltal kirángatva a nyeregből.

 

Most sem történt másképp. (De az majd később jön!)

 

Mivel Pompásnak is nő a hasa (csikója lesz :D) majdnem megharapott, mikor a heveder helyét vakargattam. A patáit eleve levettem a listáról, hogy kitisztítom, mert még megismételné magát a tegnap... Mikor már a sörénye is viszonylag csomómentes volt, fölnyergeltem, és fölkantároztam.

 

Aztán kivittük lovainkat a Vivivel, aki időközben betoppant lovat pucolni.

 

Mikor már a lovakon ültünk, szokás szerint jött a Réka.

 

Kiderült, hogy Pompás még jobban ragaszkodik az előtte álló lóhoz, mint Boróka. Ezt úgy kell érteni, hogy a ló nagyon lassú, ha nem halad előtte senki, ha halad, akkor úgy kell visszafogni, és ha távolabb vagyunk a másik lótól, és az pl átlóváltást csinál, akkor bárhol van Pompi, már kanyarodik is helyben, amit csak nagyon nehezen lehet visszafogni.

 

A mai órán is sokat kellett kanyarogni, bár én inkább a súly teljesen sarokra helyezésével foglalkoztam. Most nincs sok időm, úgyhogy nem lesz olyan hosszú ez a rész, mint a többi, de azért még írogatok.

 

Mikor Pompi is elkezdett fáradni, és rövid szárral dolgoztunk, folyamatosan ki akart rántani a nyeregből. Volt többször is, amikor könnyű ügetésben, mikor felálltam. És én -ilyenkor sajna- nem vagyok olyan típus, aki könnyen odaadja a szárat, és volt többször is, mikor egy hajszál híján bucskáztam le a nyakán. Hála Istennek ez nem történt meg, de azért mindig megijesztett a legváratlanabb helyzeteivel. Aztán, ha elmentünk egy ló mellett, és nem mehetett mögötte, megállt, visszatolatott, amikor pedig nem engedtem kirúgott... Később megkérdezte Karcsi, hogy vágtázom-e, amire természeten igennel válaszoltam, hiszen arra nem emlékszem, milyen volt a vágtája. Egy darabig vitatkoztunk Vivivel, hogy ki vágtázik elöl -mivel Réka nem vállalta magát a vágtát sem- de én győztem, és lehettem hátul, mivel Pompás be sem indult volna, ha ő van elöl. A vágta előtt is majdnem lehúzott a nyeregből, de sikerült beugrasztanom jó lábra -így már nem olyan nehéz...-. Borim vágtájához képest ez a pokol, mivel alacsonyabb ló, gyakrabban kapkodja a lábait, és elég pattogós ez a jármódja -a pattogást a hátsóm, és a nyereg adja ki...-

 

Még néhányszor ugrasztottunk, majd jöttek a levezető körök. Igazából csak a Vivié volt levezető kör, mert mi még a járóiskolák rúdjai közt mászkáltunk Kocival, majd megpróbáltunk oldalaztatni a lovakat, ami nekem részben sikerült, csak ilyen félig előre, félig oldalra menő érdekes lépés volt. Erre, véglis igazából a Vivi jött rá, senki sem mutatta nekünk, csak úgy jött, hogy egyik lábbal noszogatjuk a lovat, és ezen az oldalon kicsit rövidebb szárat fogunk. Aztán majd később vesszük, hogy mit kell igazából csinálni.

Megnéztem, ügetésre van-e szabva a járóiskolák egyike, ami aztán kiderült, hogy jól saccoltam. Először Kociék voltak elöl, és megint a kanyarodás.... Na az egy katasztrófa volt, de a lónak kellett éleset kanyarodnia, nem nekem, és a saját hibájából, mert annál jobban nem mertem visszahúzni a száját. Az első próbálkozás nekem kudarcba fulladt, mert ahogy meglátta a ló az akadályt lelassított, az elején még ügetett, de aztán visszaállt lépésbe, és így elrontottam. Következő próbálkozásnál én voltam elöl, de Pompim folyamatosan hátra nézegetett -legalábbis akart- és nem figyelt rám. Legalább a kanyar jól sikerült, és kapott egy kis figyelmeztetőt az oldalai közé -nem fájhatott neki, nem úgy csináltam- de legalább egész gyorsan, és ügetésben ment végig az akadályokon. Aztán megkértem a Rékát, hogy menjenek arrébb a Kocival, hátha így nem minden másra figyel lovacskám. Az első néhány másodpercben még valószínűleg gondolt rá, hogy a ló után megy, de nem így tett. Most volt a leggyorsabb, a kanyar tökéletes volt, bár előtte kicsit vívódtam vele, hogy merre menjünk, mert a befolyásoló tényező -Koci- a másik irányba volt. A járóiskola felett gyönyörűen felkapta a lábait, én meg folyamatos "Gyerünk, gyerünk, gyerünk!"-kel sikerült nagyon jól végigcsinálni. Szerencsémre pont ezt nézte a Karcsi, és mondta, hogy nyugodtan foglaljuk le a lovakat. Még néhány ilyen feladatot csináltattunk meg a lovakkal, majd bevezettük őket az istállóba. Kapott egy almát, ami után nagyon nagy érdeklődés volt, még a hátam mögötti ló is csak úgy fújta felém a port, amit a box rései közt talált. Végül aztán jó paci módjára Pompás is adott a lovaknak almát -persze csak általam-. Majd a másik almát a csikók kapták, akikkel még apa is egész jól megvan, most éppen az elválasztás folyik, de már egész jól bírják. Van egy sárga csikó, amelyik nagyon kíváncsi, az a kedvencünk, imádja, ha simogatják, de nagyon kapkodja a fejét. Van egy pej, aki úgy a háttérben van legtöbbször, de ha almáért folyik a harc, akkor ő harapja a legnagyobbat, és még a kíváncsit is elűzi. És egy harmadik paci, amelyik folyamatosan hátul, lehajtott fejjel járkál, és még az alma sem érdekli.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< November / 2016 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 608807
Hónap: 3688
Nap: 112