Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyílt lovas napLÓ 2.

2009.10.10

Eddig dolga volt a Karcsinak, így csak most tudtam viszontlátni Gyopit. Vivi, Karcsi lánya úgy gondolta szívesen foglalkozna velem, 1 évvel idősebb, és már középsuliba van, valami lovaglási tagozaton. Nem lepett meg tehát, hogy jobban lovagol.

Kimentünk a lovakért, egyik nagy kedvencére ült fel, Merengőre. Azt nem tudom miért ez a neve a lónak, nem sokat mereng, de lassabb a legtöbb lónál. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy angol telivér, és ha jó lovas ül a nyergébe csak úgy szalad.

Én megint Gyopit hoztam ki, múltkor is olyan jól kijöttünk. Bevittük az istállóba őket, megpucoltuk, közben folyamatosan Vvi unokatesója lábatlankodott körülöttünk. 6 éves, imádom az ilyen tökmagokat! Elmondta mit tud a lovakról, és persze szórakoztam magamban, hogy ennyire sok mindent próbál megérteni, és hogy milyen kerekre tágul a szeme, mikor megtudja, hogy a lovak általában állva alszanak. Beszélgetés közben megtisztultak a lovak, és mást sem lehetett hallani, mint hogy a Merengő csikója miért nem tud arrébb állni, mindig ott lábatlankodott, ahol nem kellett volna.

Felnyergeltük a lovakat, most új nyeregben ültem, és úgy látszik kicsit szórakozottan csatolgattam a heveder csatjait, mert mikor húzni akartam rajta később nem volt jól megcsinálva... A kantározás viszont sikerült. Pedig el sem tudod mennyit kellett vele szenvedni a Gyopárral! Mindig felhúzta a fejét, és több ember is kellett hozzá, hogy valaki felhúzhassa a fejére! Most pedig amint meglátja hova kell belerakni, már teszi is a buksiját.

Kivezettük táltosainkat a boxukból, és a karámban felszálltunk rájuk. Indulás előtt végigismételtem magamban a lovak gimnasztikai gyakorlatait, míg Vivi unokatesója a Merengő hátán egyensúlyozott, persze ülve.

Mikor a bevezető körök után óvatosan ügetésbe "kapcsoltuk" a lovainkat, félve, hogy nehogy elszaladjanak a melletünk arató géptől, kiderült hogy Vivi is azt a fajta lovaglást tanulja, amit én itt a neten böngésztem. Gyopi viszont semmi áron nem akarta leengedni a tarkóját. Ha játszottam a szárakkal, akkor pedig automatikusan lassult, és lehajtotta az egész nyakát, kinyújtotta lent, és megpróbálta kitépni a kezeimből a szárakat. Olyan rövid szárral dolgoztunk, ami nekem nem annyira tetszett, hiszen én Gyulakesziben úgy tanultam, hogy a szárak ne lötyögjenek, legyenek egyenesek, de az alkarom, és felkarom 90°-os szöget zárjon be. Itt a kezem is szinte nyújtva volt, szegény lónak szerintem meg széthúztam a száját.

Az aratógéptől csak egyszer ugrott be a lovam vágtába, de később sajnáltam, hogy nem tudtam kihasználni. Míg én a köröket róttam, addig Vivi jókat vágtázott Merengővel, őnekik napi szinten van edzés, és még otthon is gyakorolhat. Később én is megpróbáltam beugratni Gyoppot, de testem minden sejtje tiltakozott ellene, és a második sikertelen beugratásnál inkább feladtam, mert éreztem, hogy nem vagyok hozzá elég erős. Inkább tan ügettem egy sort, míg nem állt meg drága lovam minden második lépés után vissza lépésbe. Utána Vivi is úgy érezte kigyakorolta magát, és legyen most az, amit én szeretnék. Én rávágtam, hogy kisköröket, mert a Gyopi úgyis mindig olyan merev forduláskor. Az első 2 nagy kör után már fordulékonyabb lett a lovam, és rámentünk a járóiskolából épített Z alakra, aminek a lényege a helyes fordítás. Az óra vége felé elpanaszkodta nekem "lovastársnőm", hogy kengyel nélkül kellett könnyű ügetniük. Mosolyogtam rajta, mert engem régen sokszor szivattak az oktatóim azzal, hogy nem tudok rendesen kengyel nélkül könnyű ügetni. Először eldobtuk a kengyeleinket, és tan ügettünk néhány kört. Éreztem, hogy megugrik bennem az adrelelin szint, és sokkal könnyebben megy minden. Nagyon nagy biztonságban éreztem magam ,mintha nem is egy magas lovon lennék, segítség nélkül a combizmaimra, és bizalmamra hagyva... Majd jött a könnyű ügetés - csak kengyel nélkül. Először Gyopp nem értette mit szeretnék, és felgyorsult, amitől majdnem frászt kaptam, mert tudtam hogy ha elkezd vágtázni, amit általában amúgy is kengyel nélkül csinálok, nem tudnám magam megtartani. Nagynehezen visszafogtam, és a második beindulásánál érthette meg, hogy csak tornászok a hátán, és menjen csak tovább. Az első néhány "felállásom" nem ment nagy sikerrel - kijöttem a gyakorlatból. Utána már ment, és egy teljes jó nagy körig sikerült is. Aztán mutattam apám, hogy idő van, és haza kell érnie, meg sietni a munkába.

Így tehát nyéhány gyors leléptető kör után visszavittem szeretett pacimat az istállóba, "leszereltem", és kapott egy almát, meg egy cuppanós puszit tőlem.

(Ui.: szerintem az alma jobban érdekelte...)

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< November / 2016 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 608079
Hónap: 3832
Nap: 147