Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyílt lovas napLÓ 3.

2009.10.27

Jól indult a napom, és kíváncsian vártam, vajon újra Gyopit kapom, vagy valamelyik másik lovat.

Karcsi jó hírrel várt:

Visszahozták Borókát!

Ülhetek rajta, úgyhogy hozzam be a legelőről. Ő is jött velem, tudniillik Borit nagyon nehéz megfogni. Ez alkalommal egyszerű volt, mert zabbal csalogattuk. Bevittem az istállóba, és neki álltam a pucolgatásának. Jó sáros egy ló, szeret hemperegni. Miután a sörénye is viszonylag csomómentes volt, fogtam a patakapatót, és a lábát, és tisztítani kezdtem, az első pata után a hátsó jön, gondoltam, így hátától kezdve a símítást, megfogtam a bokáját, és felemeltem - legalábbis akartam. De őfelsége nem akarta fölemelni a lábát. A második próbálkozás után nekem farolt, és igyekezett felrúgni. Ez nem sikerült, de jól nekilökött a boxajtónak. A kantározás után a Karcsi nyergelte fel, mert Bórókám nem szereti, és nehogy sikerüljön az újabb merénylet. Mikor már a karámban köröztünk a Vivivel, megérkezett a 3. lovas, Réka. Csodálkoztam rajta, mert elvileg Kocogónak (a lovának) eltörött a patája. Úgy látszik mégsem, mert kis idő múlva már a Réka is velünk tartott. Tudni kell Borókáról, hogy nála nincs közepes gyorsaságú ügetés, csak vagy nagyon lassú, vagy túl gyors. Az elején még érdeklődik, így gyorsan üget, a későbbi elkedvtelenedéstől semmi sem óvja meg. A mai óra "anyaga" főleg az átlóváltáskor való átülés, és a kanyarok, hogy mikor, és hogy fordítsuk a lovat, hogy vágtában is megcsinálhassuk, és ne legyenek szűkek a kanyarok. Ezt én már az előző helyen is megtanultam, így nem sok újjal kecsegtetett a mai óra. Mikor Boróka már megunta az ügetést, elkezdett makacskodni. Szokása szerint az egyik sarokban megállt, hiába volt 1 méterrel a sarok előtt már vágtás gyorsasága. Mikor megpróbáltam ezen változtatni, és folyamatosan noszogattam a kanyar előtt, rászokott 1-2 kör erejéig a fordulásra szép lassan, már majdnem jó lábkeresztezéssel, majd hirtelen "kilővéssel", ami annyit takar, hogy ráállt az új irányra, lépés tempóban ügetett, és hirtelen felgyorsult. Újabb néhány körig megint normális volt, majd megint visszaállt a kanyarban. Aztán ezt is megunhatta? Nem tudom. De hirtelen magányosságot színlelt, és nem volt hajlandó máshová menni, csak egy megadott nyomvonalban: a 2 ló közül az egyik után. Először ez még rendben is volt, mivel a Kocogó után álltunk be, és mivel Boróka már unott volt, az előtt lassan ügetett, míg Koci után úgy kellett visszafogni, nehogy elrohanjon. Több kanyarban beugrott vágtába, leelőzve a Kocogót, majd lefékezve, hogy bevárja, és a ló újra elé kerüljön, hogy a következő kanyarban beugorjon vágtába, és az egészet megismételje. Őneki a legjobb a vágtája az összes ló közül amelyiken ültem eddig, így nem bántam. Főleg, hogy táborban másik ló nélkül vágtázni sem volt hajlandó. Az egyik beugrása után jó sok szárat adtam neki, és nyomtam előre, hogy akkor menjen is, ne csak játsszon velem! Mire ő a karám belseje felé húzott, amerre 2 járóiskola, és egy felesleges járóiskola-, és ugrórúd kupac volt, felénk közelebb a kupac. Nagyon arrafelé vágtázott, de sikerült -volna- mellette elkormányoznom. De mit csinál a drága lovam??? Az utolsó kupac előtti pillanatban egy éles kanyart vesz, és 90°-os szögben átugorja a kupacot. Nagyon váratlanul ért. Főleg, hogy ilyen, gyorsan, és hirtelen, és úgy fordult rá másodpercek alatt!!! A nyakát teljesen kinyújtotta, ezáltal az összes szárat kihúzta a kezemből, és mivel nem adtam könnyen a szárat, még hetekig látszódni fog a nyoma. Mivel húzott, az ugrását kikönnyítettem, és a sörényében kapaszkodtam (szerencse, hogy sokat olvasok ilyenről, és már van némi tapasztalatom). Az ugrás után valószínűleg a ló is megijedt, vagy még az ugrás előtt, mert vad galoppba kezdett, én meg már a kikönnyítéskor elvesztettem a kengyeleimet. Vágtája a karám -nyitva hagyott- kapuja felé tartott, de Karcsi -az oktató- eléugrott, így a karám oldala felé vágtázott el, túl közel ért, azt hittem átugorja a 1,5 m magas lécet, elugrott, de csak egy gyönyörű ágaskodás lett belőle. Előrehajoltam, ahogya "Jaj! Mit csináljak???/ Mit tegyek, ha ágaskodik a lovam?"ban írtam le. Mint a filmekben. Még a szél is fújt. Aztán lerakta a mellső lábait, és megmenekültem a leeséstől, bár valószínűleg csak egy darabig... Annyira hirtelen történt minden, hogy annyira nem is emlékszem rá. Az ugrásra, a gyorsulásra, és az ágaskodásra igen. De közben sem az járt az eszembe, hogy mindjárt leesek -pedig közel álltam hozzá, főleg kengyel nélkül- hanem hogy milyen kényelmes a vágtája, és bár csak örökké tartana. Még aludni is tudnék így, miután megszokom. A másik dolog a kantár, és ezáltal a ló feletti irányíthatóság visszaszerzése volt, ami csak részben sikerült...

Utána még lovagoltunk 1 darabig. Ismét Kocogó után, de szépen visszafogva a lovat, mikor Rékának (Koci lovasának) ki kellett fújnia az orrát, én pedig megpróbáltam kikerülni, mire Bori bakolt egyet. Pálcám nem volt, így csak sarokkal, de ösztönöztem, hogy menjen tovább. Még egy rúgás. Jön a Karcsi, odaadja apámnak a pálcát, hogy tanítsam azt a lovat tiszteletre. Apa nem sokat ért a lovakhoz, így teljesen kinyújtva, a végénél megfogva oda akarja adni a pálcát. A ló persze ettől megijedt, de egy helyben állva maradt. Nyomtam sarokkal - nem indul. Pálcával próbálkoztam (ezt egyébként nem szeretem annyira használni) arra elindul, de újra rúg. A Karcsi mondta, hogy üssek rá nagyobbat, mert soha az életben nem fog engedelmeskedni (akkor még kicsit csaptam rá) megkapta az újabb adagot a ló. Arra már nagy nehezen elindult, mire utánam kiált az oktató: a farára egyet! Azt nem kapta meg, mert már gondolni sem mertem rá, mi van akkor, a egy kis ütésre rúg, nagy ütés a farán, az vajon mi lehet...???

Boróka újabb merénylete:

Lovaglás után bevittem az istállóba. Be akartam zárni a boxajtót, de ki volt kötve, nem lehetett behúzni. Nem baj, gondoltam, talán nem szökik meg a ló. Hát tudni kell egy gondolatolvasóval álltam szembe. Amint lekerült a fejéről a kantár, tolatott ki. Én nem hagytam annyiban, húztam a sörényét, amitől már nem szaladt, csak lassan lépegetett hátrafelé. Persze nem vagyok hülye, tudom, hogy 1 ló sokkal erősebb egy embernél, de megállítottam a lovamat. Közben hívtam a Vivit, aki megfogta az orránál fogva Borót, hogy menjek vissza a kötőfékjéért. Úgy látszik, én erősebben tartottam, mert amint megfordultam, a paci már bent volt a csődör melletti állásban... Aztán a Karcsi jött szerencsére, és elintézte a dolgokat, de azért megsértődtem eddigi kedvenc paripámra. (Így a csikók kapták az alma felét, és Boróka csak a többit.)

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép




Archívum

Naptár
<< November / 2016 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 608808
Hónap: 3688
Nap: 113